#186

Számlálod a napokat, nézed az órát napjában vagy százszor. A hideg pedig szüntelenül ugyanúgy csíp már lassan harmadik hónapja. Kezd már elegem lenni néha a sok-sok hülyeségből, oda-vissza ficskerből. Mint hogy...

Hol visszarakom, hol leszedem a függönyt. Szegény kicsit lyukas, kicsit poros lett már. Máskor meg mosogatok végeláthatatlanul és koptatom a grafitot - jobb esetben nem a kezemre. A tintát sokkal nehezebb ám lekaparni semhogy..

Mind elmegyünk. Mind itthagyunk valamit- nap mint nap - a hetes buszra feltolulván a nyomorgó tömegbe. Minden egyes perccel közelebb érkezik valami, amit elhessentenénk. Persze elmenne az magától is, de erőlködünk és kiabálunk fölöslegesen. Mert a kormány a hibás, mert az emberek a hibásak, mert a kutya a hibás, aki a lábadra pisált - te aztán sose..

Suhannak a kilobyte-ok, sávszélesség kitöltve ahogyan kell. Villannak a képkockák, készül a film. Persze bemutató sose lesz, mégis várjuk. Mintha csak csipesszel raknám kupacba a porszemeket, amik a szemembe szálltak és élvezném a fénnyel áradó színeket. Várnám a folytatást, hogy folyjon a fejemből és elárassza a billentyűzetet. Helyette csak kattintok. Megint egyel kevesebben lettünk. Fogyunk, gyarapszunk. Néha oly mindegy már.

A lényeg persze mindebben mégis csak az, hogy pöndörödjön a bajusz. A többit úgyis kitatáljuk.

#185

Számolod az aprót, majd belecsörgeted a zsebedbe. Még pont 2 kávé.

A villamos dugig van, pedig így is már a harmadikat engedted el. Újabb multireklám.

Golyós szemkörnyékápo- BUMM. Fél perces idegbajok. Csak mert egyesek nem közlekednek.

És már megint vizes lesz a zoknid mire odaérsz, francba már az egésszel.

Mintha egy ideje folyamatosan csak hétfő lenne, a szerdákat leszámítva.

Akkor mindig csak úgy repülnek a felhők a narancssárgára festett égen. Csak úgy suhannak el a villamosablak előtt a fényesre mázolt tájjal együtt. Talán ha....akkor még aludnál is egyet. Kár hogy nem.

#184

Válltig állítva van, hogy nincs szükségünk illúziókra.

Persze valahogy mindig kiderül, hogy mégis van.

A kedvenc dokim

Újra elkezdtem nézni a Dr. House-t, csak hogy ugye végre elejétől, meg ahogyan kellett volna.

Egyszerűen döbbenet, hogy mennyire nem bírtam.

Az első epizódban - a neccesebb résznél - olyan rosszul lettem, hogy ki kellett nyitnom az ablakot és le  is kellett feküdjek, mert éreztem menten elájulok. A toleranciám az utolsó megnézett House rész óta drasztikusan visszaesett. Egyáltalán azt se tudtam hirtelen, hogy hogyan bírtam végigülni őket.

Aztán a harmadik rész után már kezdtem egészen belejönni.

Talán ha így haladok még a végén simán végigülnék egy jogosítványszerzés keretében tartott egészségügyi oktatást is!! Főleg mivel a sajátomról félidőben ki kellett menjek anno az artériás-, a vénás vérzés és az égési sérülések leírásakor. Kicsit túl grafikusra sikeredtek.

Egészségügyben viszont tuti nem fogok dolgozni. Nem bírná a gyomrom.

Ich hab' keine Ahnung

..és ez már csak rosszabb lesz úgy hiszem. :(

Jó hogy szóltok XD

"....Az az izéééééé ott.."

Eddig fel se tűnt, hogy mennyit változtam az utóbbi időben; hogy mennyi olyan hatás ért, amitől a félszeg kis idóta csajból, az lett ami most vagyok (a végeredményt illetőleg nagyon színes a vélemények felhozatala a negatív és pozitív régiókban egyaránt).

Az első munkahely, első egyetemi évek, második munkahely, második egyetem na és a GÓLYATÁBOR persze. Ez azért ilyen caps lock fílinggel, mert ott valahogy túlléptem eddigi minden határomat.

Van amin lábujjhegyen egyensúlyoztam és végül ott is maradtam; de ha visszanézek és belegondolok, hogy középiskolában el se tudtam képzelni hogy csak úgy odamegyek "vadidegen" emberekhez és beszélgetést/ismerkedést kezdeményezek- akkor véleményem szerint ez egy hatalmas előrelépés (vagy valami "izéééééé" .... :3).

Bár a háziorvosom reakciójából ítélve felszedhettem valami idióta felsőbbrendűségi komplexust, ami azért remélem nem ütközik ki túlságosan- mert a legkevésbé sem érzem magam bárki másnál többnek, mint. Ezek szerint még van mit dolgozni az "önbizalomtól sugárzó" és a "kis szürke egérke" közötti egyensúlyon.

---

Igazából fogalmam sincs mit is akartam ebből kihozni és hogy miért kezdtem el ezen egyáltalán gondolkodni, mikor épp kritikusi vénámat próbáltam meg leölni és az illusztrátorit élesztgetni.

Valamiért biztos idevágott.

Arra azért még emlékszem, hogy a milkabocik elképzelésének csuklásra való jótékony hatása járt előtte a fejemben. Ha valaki megtalálja az összefüggést, annak pacsker a mancsába.

Hja meg még valami olyan is volt hogy "You are Lord Voldemort."

....!!

M:  - röhög - "....és némááá, tényleg ki fog jönni...!"

D:  - "Én ezt nem bírom tovább idegekkel..."

Statika órai beszámolónkat olvashatták.

Ég áldja a százas zsebkendő légben csüngő isteneit.

   szorty.

/u.i: egyébként érdekes módon ha papírformátumú könnyed elfoglaltságot (értsd: keresztrejtvény, sudoku, kispistajenci, stb.) kérek valakitől, nagyobb a visszajelzés ésaz azonnali segítőkészség, mint amikor jegyzetet kérek. yeehaw./

minden nap....

Egyébként tudjátok mikor tanultam meg hátrafelé nézni a biciklin anélkül hogy közúti balesetet okoznék?

Mikor elkezdtem vezetni és az oktatóm valószínűsíthetőleg másodpercekre volt az agyvérzéstől minden alkalommal, mikor előzésnél nem néztem a holttérbe.

Nagy valószínűséggel 20 éven keresztül szidták drága édesanyám mindenféle válogatott járművezetők...."az a rohadék kamikaze biciklis"

Pulyukoljuk meg az univábot még 2 üveggel

...avagy sokminden történt az utóbbi megnemmondom mennyi idő alatt, mióta utoljára írtam.

Dobozolás, pakolás, felvételi, aztán gólyatábór. Közbesett még egy sikertelen forgalmi is, áldom a lelkét a vizsgabiztosnak.

Helyesen döntött. Én se adnék magamnak jogosítványt.

Voltak ám érdekes dolgok... szuicid hajlamú macskákkal kezdődően, néger ribancokon keresztül rendíthetetlen iszákolás közepette még egy pár másnapos beszélgetés és rekedtreordítás is belefért a dologba. Most meg dobozokból/ban/ben/ből élek és vakarom a jobb esetben falra kerülő festéket a hajamból.

Utólag is elnézést a kiállítást szervezőktől...nem volt időm befejezni a festményt. Nem mintha akkorát vesztettek volna velem.

Úgyhogy most náthakúra....meg nemtom. Próbálok nem elveszni a sűrűjében.

/Esetleg ha valaki tud kiadó albérletet a 11. kerületben; vagy tud oylan személyekről, akik bérlőtársat keresnek, az kalimpáljon már!!! (lányok előnyben)

A mailcímem a profilomon található!

Nagyon köszönöm./

Kár hogy már pont abba a kategóriába esek, ahol nem mondhatja az ember lánya hogy jajj még túl fiatal vagyok. Már múlt évben is csak nyögve nyelősen. A fene.... új taktika kellene XD

Alig vagyok kipihenedőzve erre meg hétfőn évnyitó után kocsmatúra...azt a k*rva.....nagyon durva lesz(DURVÁBB MINT A MEDVE!!! :D)...főleg majd visszatalálni a mostmégnemtommilyen szállásra, ahol jobb esetben elsején alszok is, mivel másodikán is van beiratkozás. Lehet hogy pont abba a csoportba esek, ahogy én ismerem a szerencsémet.

Nah pápás megyek falra hányni a maradék festéket.